November 6. Szombat Part 2.

Jelentkezzetek a blogversenyre! <3 ITT! Várom a jelentkezőket! Cupp, ja és jó olvasást! <3



El sem hiszem. Végigmentem a kört, úgy, hogy nem hibáztam. Szinte észre se vettem, hogy vége. Az utolsó amire emlékszem az, hogy a kamerába nézek. Amit Európa szerte közvetítenek.
Máriónak is sikerült, bár nem volt annyira profi, de ezen nem is kell csodálkozni, hisz kezdő.

Az eredményhirdetésig Márióval megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, meg akár barátok is lehetnénk. Ekkor rávágta, hogy elvileg mi barátkozunk. Persze mindketten elnevettük magunkat, és megszólalt egy hang, ami azt jelezte, hogy jön az eredményhirdetés...
- És az első helyezett... - kezdte angolul a bemondó. - A magyar versenyző, Kin!
hirtelen kihagyott egyet a szívem, aztán eszeveszett elkezdtem sikítozni. Anya, és apa nyakába ugrottam. Aztán - még mindig sikítva - dőltem ben, Kamill, Dina, és Márió nyakába.
- Ezt nem hiszem el nyertem! - suttogtam.
Kiszólítottak, hogy menjek fel a díjért. Felsétáltam a dobogóra, ahol a harmadik helynél egy német fiú, a második helynél pedig egy spanyol srác állt.
- El sem tudom hinni, hogy már negyedjére nyerem meg ezt a versenyt. Emlékszem, még a héttől tíz éveseknek a korosztályában nyertem az első ilyen versenyemet. Köszönöm a szüleimnek, Bennek, a főszervezőnek, Kamillnak, egy nagyon jó barátnőmnek, ésmindenkinek, aki itt van, és nekem szurkolt.
Vigyorogva léptem el a mikrofontól, és a díjam, az érmem, és az oklevelem letéve mentem a többiekhez. Kiderült, hogy volt egy közönségszavazás is, amit idén vezettek be, és mindjárt hirdetik. Azt szerettem volna, hogy Dya, a spanyol barátnőm nyerné. Akivel egyébként sikerült összefutnom, és gratulált a díjhoz is, és mondta, hogy megérdemeltem. Egyébként a spanyolok nagyon kedvesek, és szerető emberek. Azért is tudok beszélni a nyelven. Régóta szeretnék kijutni hosszabb időre. Azt terveztem, hogy 10.-től oda is járok. De ez még közel sem biztos.
Diana, vagyis Dya mellettem ült, és szorította a kezem, várva, hogy ki nyerte a közönségszavazást. Amint bemondták, hogy döntetlen lett, elkezdtem gondolkozni. Nathan és én nyertük meg.
Felálltunk minketten az emelvényre, és elvettüka díjunkat, ami a legújabb modell volt. Wow. Komolyan, már napok óta erre gyűjtök. :)

Egyébként Nathanről csak annyit, hogy tipikus angol-cukifiú. Tizenöt éves, és ő is mindig dobogós. Nem vagyunk annyira jóban, de vannak jó pillanataink.

Visszamentünk a szállásunkra, és Dinnel, Kamillal, és anyuval gondoltuk tartunk egy kis csajos napot. Elmentünk vásárolni egyet a plázába. Igaz, már mindjárt hat óra volt, mikor elindultunk, de most nem mindegy? Anya egyébként nagyon örült, hogy hívtuk, mert manapság nem szokás a tinik körében a baráti réteg, és a család "összefésülése". Legtöbben szerintem szégyellik a szüleiket, de nem tudom miért. Én anyát, és apát egyáltalán nem szégyellem, vagy tartom cikinek. Csak néha. :)
Este webkamoztunk a srácokkal, akik persze rögtön kiszúrták, hogy hotelben vagyunk.
- Most komolyan, mi a frászt csináltok ti egy hotelben? - támadott le Hella.
- Itt vagyunk ha estére. Apa üzleti úton van, és anya meg a nagyszüleimnél. Ezért azt mondta, hogy legyünk itt estére - magyaráztam a random kitalált hazugságot.
Még elbeszélgettünk egy kicsit, mikor Kamill huppant le mellénk. - Sziasztok - köszönt.
Persze a három idióta (Levi, Roli és Oli) még webkamon keresztül is meresztgették szegény Kamillra a szemüket. Már én éreztem kínosan magam. Hát még Kamill :D
Valaki benyitott, és amikor odafordultam nem hittem a szememnek. Dya, Nathan, és egy régi nagyon jó barátom, akivel majdnem összejöttünk. Jake lazán ott állt, és mosolygott.
- Te vagy az? - ültem fel, mire Din felénk nézett és mosolygott. Gyors odafordult a géphez, és a többieknek mondott valamit. Pontosabban ezt: Gyerekek, úgy látszik mindjárt megszületik a legújabb Love Story. Kinyomta a gépet, és meg felálltam, és a nyakába ugrottam.