November 6. Szombat Part 1.

Jelentkezzetek a blogversenyre! ITT! Remélem még fogtok jelentkezni! <3


Hajnal hatkor ébredtem, és a buszon rajtam kívül Kamill volt fent. Épp reggelizett. Fogtam a szenyám, és odamentem.
- Csatlakozhatok? - mosolyogtam. Arrébb húzódott, hogy elférjek. Elkezdtünk mindenféle témáról dumcsizni. Szóba jött a barátja, Szabi. Már két éve együtt vannak, és totál boldogok.
- Legalább nem hever romokban a szerelmi életed - jegyeztem meg.
- Csajszi, miután szakítottatok Krisszel, akkor sem voltál ennyire padlón. Ki a srác?
- Ricsi. Aki most versenyzett...
- Ahha. Azért nyert - nevetett.
- Dehogy - mosolyogtam. - Csak mostanában annyira fura velem. A héten belebokszolt a falba, és be akartam kísérni a gipszelésre. Erre leharapta a fejem, hogy "nem kell a segítségem".
Látszólag elgondolkozott, és megkérdezte amin törte magát. - Mit csináltál előtte, és kivel?
Elmagyaráztam, hogy Dáviddal, Din bátyjával deszkázni voltunk, és amikor visszaértünk, nem volt ott Dina és elmentünk ketten beszélgetni.
- Emiatt?
- Nem tudhatom. Lehet Stellától kapott egy SMS-t, ami ennyire kiborította. Úgy is annyira jóban voltak.
- Szerintem rosszul gondolod - mosolyodott el. Persze...
- Ezzel mit is akarsz mondani?
- Hogy nem Stell miatt volt kiakadva. Hanem rád, és Dávidra.
Én már majdnem elröhögtem magam, de vártam, hogy ő is nevessen, Nem tette, tehát komolyan gondolta. Komolyan nézek rá, amolyan "jól átgondoltad te ezt?" nézés lehetett. Mint aki tudja mire gondolok, bólint, és tovább beszélgetünk, most már témát váltva.
Tíz fele már mindenki fent ül, beszélgetett, vagy bármit csinál. Dina gondolta csatlakozik a csajos beszélgetéshez, és a legfontosabb témákat át is rágtuk. Ezt persze idézőjellel gondoltam. :)
Odaérésünkkor delet jelzett a már átállított óra, és elindultunk a kijelölt hotelba, ahol van a szállásunk. Odaérve tudták, hogy mi vagyunk, mert felismertek (Kamill az utolsó negyed óra buszozás alatt alakított át).
Megkaptuk a szoba kulcsot, az útba igazítást, és elindultunk a két szobába. Egyik a fiúknak, a másik értelemszerűen a lányoknak.
Lepakoltam az egyik ágyamra, a többi három ágyon meg Kamill, Din, és anya helyezkedett el. Lefeküdtünk egy órára pihenni, majd elindultunk a helyszínre.
Ott voltak vagy 50-en, de összesen leszünk százan. Huh. Kicsit fárasztó lesz...
Kaptunk két próba kört, és azonkon végigmenve gyakoroltunk. Volt ott rajtam kívül még egy magyar srác, aki újonc, mert még nem láttam itt.
- Szia, Kin vagyok - mentem oda.
- Heló, én meg Márió - mutatkozott be.
- Új vagy? Csak mert még nem láttalak itt...
- Ja, olyasmi. Hanyadik versenyed?
- Hetedik - mosolyodtam el. - Van még itt magyar? - néztem szét.
- Csak mi - vonta meg a vállát.Még elbeszélgettünk, és nagyon jófej srác Márió. Kedves, vicces... De nekem akkor is Ricsi a favorite. :)
A sorszámom a 37-es volt, a Márióé pedig 45-ös. Amíg nem én következtem, addig Márióval, Alexszel, Dinával, Kamillal, Márió testvérével, Márkkal, és Ádámmal beszélgettünk. Ádám Márió haverja, és ö is jött vele.
- Kin, készülj, te vagy a következő - jött oda Ben.
Elkezdtem nyújtani, miközben a szerencse-számomat hallgattam.
- A következő versenyző Magyarországról Kin! - szólt angolul a bemondó.