Október 23. Péntek

A kék foltok egyre több helyen bukkanak fel. Úgy látszik, tegnap nem mindre figyeltem fel.
Ma utazik el Stella, amit nem szenyaságból mondok, de örülök, hogy ő
megy el. Persze, barátnők vagyunk, meg minden, de az, ahogy rajta lógott Ricsin, és nem ráncigálhattam le róla, vagy nem téphettem meg, hanem néznem kellett a ki smúzpartijukat nagyobb fájdalmat jelentett, mint az összes seb a deszka balesetek miatt.
Szerdán például amikor olvasókörre igyekeztem egymást átölelve mentek a folyosón. Stella keze Ricsi nyakában volt, Ricsié meg Stella derekán. Bahh.

Visszatérve a jelenbe... Ugye ma reggel ment el Stell, és hétfőn jön a csere diák, akiről csak hárman tudjuk ki az. Én, Dina, és Hella.
Stella mindenkitől elköszönt, adott puszit meg minden. Én szorosan átölelve búcsúztam el.
- Hé - súgta a fülembe. - Egy dobogós helyezést minimum, ha már összetörted magad.
Elnevettem magam, és biztosítottam, hogy csakis miatta.
Beült az anyukája mellé a kocsiba, intett, és elhajtottak.
- Emberek. Utoljára két hete álltunk itt, csak akkor Léna ment el. Mindenki itt hagy minket? - kérdeztem drámaian, amit sokat értékeltek, Mary meg csak jobban elszomorodott. - Na gyere! Stellel amúgy se voltál annyira jóban - öleltem meg Maryt, és bementünk.
A nap egyébként hamar eltelt. Mindenki másnak.Én a pályán megint nyúztam magam, három óráig megint deszkáztam.
A koliban is a Nirvanas pólómban és egy szürke naciban futottam helyben, meg tornáztam. Holnap is gyakorlok majd, vasárnap meg pihenek. Hétfőn kezdődik ugye a tábor, amin már ismét tizen leszünk.
- Te sosem állsz le? - nyitott be Ricsi.
- Nem. Ezt meg akarom szerezni. Tartanom kell a színvonalam - mondtam, miközben tovább fekvőtámaszoztam. Felálltam, és vele szembe álltam. - Miért jöttél?
- Csak úgy. Mátéék moziban, én meg unatkozok, te meg edzel.
Elnevettem magam, és kifújtam az arcomból azt az egy tincset, ami belelógott.
- Van kedved filmet nézni? - kérdezte.
- Ahan. Mit nézünk? Ugye nem horrort?
- Vígjáték. Vagy beszlgethetünk is.
- Hmmm. Most nem vagyok annyira filmnézős hangulatban. Inkább beszélgessünk.
- Jó.
Lehuppantam az ágyamra, és ő is leült. Felhúztam a lábam, és törkűlésben ültem tovább.
- Amúgy miért edzesz annyit?
- Valami most nagyon fontos. És nem szeretek veszíteni. Semmiben. Pedig valamelyik nap vesztettem el valamit... - utaltam rá, de ezt persze nem tudhatta.
- A testi épséged? - röhögött fel, és én is követtem.
- Azt is - vigyorogtam. - Kapcsolhatok zenét?
- Aha - már el is indítottam Avril Lavinge Wish You Were Here című számát. Szeretem ezeket a lassú dalokat. Ez az egyik favorit a Boulevard of Broken Dreams után.
Lecsuktam a szemem, és halkan dúdolgattam a dalt. Mosolyogva dőlöngtem jobbra balra, és kicsit sem zavart, hogy Ricsi is itt van.
Amikor észhez tértem Ricsi még mindig engem nézett mosolyogva.
- Bocsi. Csak úgy szeretem ezt a dalt.
- Nem baj. Legalább jó a hangod.
Zavartan megvontam a vállam, és elkezdtünk mindenféléről beszélni.
- Hogy-hogy ilyen jóban vagy Stellával? - kérdeztem rá, ha már megvolt az alkalom.
- Ezt hogy érted? - zavarodott össze.
- Hát, hogy egy csomószor együtt vagytok, meg tök jól elvagytok...
- Ja, hát... nemtom'. Csak valahogy rájöttünk, hogy több minden közös bennünk, és lehet ezért.
- Na, az lehet - bólintottam. - Mind a ketten deszkáztok, ez már bónusz egy téma. Meg mindketten ugyanolyan zenét hallgattok.
- Ja, nagyjából - biccentett. - És mióta ismered Dina tesóit?
- Nincs egy hete. Szombaton találkoztunk először, előtte nem is hallottam róluk. Dina azt mondta, hogy addig is szerencsém volt - nevettem fel. - De amúgy nagyon jó fejek. Dávid is deszkázik. Múltkor rá akart venni, de inkább passzoltam. Utoljára tevettél rá, és nem volt kellemes a sok esés.
- Tényleg - nevetett. - De, hogy-hogy nem megy neked? Lefogadom a családodban mindenki tud rajtad kívűl.
- Van ilyen. Különben ki lenne a szerencsétlen? Látod, a futás miatt is mennyi sebet szereztem - tártam szét a karomat.
- Gondoltam, hogy ez a véleményed - mosolyodott el.
- Az lehet. De a többi gondolatom nem tudod - húztam félmosolyra a szám.
- Olyan nagy titkokat örzöl?
- Csak egyet. Ami húz magával egy csomót - mosolyogtam el keserűen.