Október 17. Szombat Part 2.

- Ez nem hobbi, hanem életstílus - vigyorgott. 
- Jólvan, én is így vagyok vele.

Lementem két kört, és felé fordultam.
- Elég bizonyíték?
- Nem éppen.
- Mennem kell, ilyenkor szoktunk a többiekkel csetelni. De gyere el holnap a DC-be, és ott többet látsz - kacsintottam.
Visszamentünk, és felmentünk az emeletre.
- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezett kaján vigyorral Dina. - Szingli még a bátyám?
- Menj már - böktem oldalba, és a kamerához fordultam.
- Miről maradtam le?
- Dina beszámolt a testvéreiről, hogy ki nyitott be, és ki hívott ki.
- Oké. Mit dumáljunk még? - nyúltam le a földre a barack üdcsimért.
- Nehogy megint elkezdj inni, teve - nevetett ki Mary.
- Ugyan - legyintette. - Annyit azért nem iszok. Stell, mennyit gyakoroltatok ma?
- Ne is mondd. Majd' meghaltam, mire nyolc lett.
- Annyira sokat? - tátottam el a szám.
- Ja - helyeselt Ricsi.
- Amúgy ki megy közülünk holnap? - tette fel a kérdést Oli.
- Mi nem - mondtam miután mindenki rávágta, hogy "igen". Kérdőn néztek, Dina meg gyors agyalt.
- A bátyámmal leszünk - ismertette a tényt, ami egyébként igaz, mert magammal hívtam.
- Persze. Máté, ha ilyet hazudik a csajod, tuti megcsal - nevetett Roli.
- Most miért hazudna? Tényleg vele leszünk. Máté, megnyugtatlak, nem csal meg - közöltem.
- Nem para, rájönnék - legyintett.
- Nem bízol bennem? - döbbent le Dina, mire Máté elröhögte magát.
- De jó, most jön akkor egy egyórás veszekedés, mert ha igen, szóljatok, és jegyzetelek - kezdte Hella, mire mindenki elnevette magát.
Még beszélgettünk egy kicsit, amikor már 22:12-t jelzett az óra.
- Mennünk kéne - néztem D-re. Kiléptünk a beszégetésből, és elment fürcsizni. Én is voltam, aztán már felöltözve pizsibe bementem a szobába, ahol Din vidicsetelt.
- Ki az?
- Léna! - közölte örömmel, mire elkerekedett a szemem, és boldogan huppantam le mellé.
- Szia! - vigyorogtam a kamerába.
- Szia, mizu? - mosolygott kicsit szomorkásan, de látszólag örült nekünk.
- Hiányzol. Stella jött a helyedre, egy régi ismerősöm, de már megy is el. Francia diákcsere izé miatt. Veled?
- Vissza akarok menni - nyöszörgött. - De fogok is!
- Tényleg? Mikor?
- Én vagyok a 'francia cserediák'.
- Nemááár - tátottam el a szám, csakúgy, mint D. - Ez olyan klassz!
- Hella intézte el - vigyorgott.
- Á, sejthettem volna - motyogtam. - Várj! Akkor te jössz már a gólyaavatásra is?
- Igen! - visongott, én meg nagyon-nagyon boldog voltam.
Még beszélgettünk egy kicsit, és mentünk aludni.
Lent a földön elterülve meg csacsogtunk egy kicsit.
- Amúgy nem baj, hogy elhívtam holnapra Dávidot? - kérdeztem.
- Elhívtad?
- Ahan. Kint az udvaron, amikor lehívott deszkázni, hogy "bizonyítsak".
- Amúgy nem baj. Legalább nem hazudunk.
Még kitárgyaltuk az esetet, és álomba merültünk.