Szeptember 23. Kedd

A szobámban ébredtem. Nem tudtam, hogy hány óra, azt sem, ki, és mikor hozott ide.
- Te, Dina, ki, mikor hozott minket ide?
- A két macsó. Bealudtál a film közben, és Ricsi karjaiban szunyáltál, aki vigyorogva simogatta a hajad. És kaptál "jó éjt!" puszit is. Először a szádra akart adni, de meggondolta magát.
- Menj a francba - dobtam meg egy párnával.
- Igaz! Azt hitték alszok, de kicsit nyitva volt a szemem. És az arcodra kaptad a puszit.
- Jobbat is ki tudtál volna találni... - ásítottam.
- Mondom!
- Jó, hiszek neked. Mennyi az idő? - ásítottam újra.
- Ááá, csak hat múlt. De megyek tusolni. Te csak álmodozz hercegnő. A lovagod észhez tért. Nem csak a tied - vigyorgott. Aha, mi volt tegnap Rómeóval, meg Júliával? Majd kiderítem.
Bent a sulibaérve arra lettünk figyelmesek, hogy Ricsi beszél Ellával, aki totál dühös. Hella sétált el, és totál vigyorgott.
- Nem hiszitek el, mi van - vigyorgott felém. Intett a kezével, és bementünk. Szólt Maryéknek, hogy jöjjenek.
- Szóval... tuti eldobjátok az agyatok!
- Mondjad már!!! - kiabáltuk egyszerre.
- Ricsi beoltotta Ellát. Tudjátok, tegnap suli után volt a mozizás. Ma hívta Ricsit meg egy randira. Ricsi meg közölte, hogy kihagyja. Mikor Ella visszakérdezett, hogy miért, Ricsi rávágta, hogy nem akarja megbántani azt, akit szeret. Ella közölte, hogy öt nem bántja meg azzal, hogy megnéznek egy filmet. Ricsi azt felelte, hogy rég nem róla van szó, és nem is hasonlít rá a lány, hanem teljesen más, és ezért szereti.
Mi ezt egy "húúú, de cink" mondattal reagáltuk le. Mindenki kiröhögte Ellát a produkciója miatt. Így beégni...
- Halljátok, így beégni. Ez már sistergett - mondtam. A csajok elnevették magukat, és beléptünk a terembe. A srácok nem tudták min nevetünk ennyire, de szerintem jobban jártak.
A mai napot is túléltük nehézkesen. A koliba megint felhoztuk a témát, és nem néztük az órát, de tuti volt vagy 10 perc, amit végigvihogtunk.
Léniék visszamentek a szobájukba, én meg írtam a honlapra egy bejegyzést.
"Hali srácok!
Elöször is szeretném megemlíteni a vasárnapi versenyt, amit Marosi Richárd nyert meg, gratulálunk neki.
Az események sorrendben:
A versenyzők megjelentek 9:45-re a pályánál, akiket én, és D üdvözöltünk.
Az első fordulóban 19-en versenyeztek, mivel egy fő nem tudott megjelenni, amit jeleztek, hogy betegség miatt hagyott ki. Jobbulást!
A második körbe 10 főt választott ki a zsűri, akiknek tagjai voltak: Ráday Benedek, egy szervező, Krisz, a legutóbb rendezett Bmx-es verseny nyertese, Stella, aki a legutóbbi deszkás versenyt nyerte meg, és én.
A harmadik fordulóba csak öten juthattak tovább. Szigligeti Márk lett a harmadik helyezett, Nagy Izabella lett a második, és mint már az elején lett említve, Marosi Richárd az elsö. Gratulálok, és nagyon örülök a dobogós lánynak is.
A nyeremény egy része az érem volt, és egy személyes találkozás velem, Krisszel, és D-vel. A nyertes magával az egyik versenytársát hozta, Erdész Mátét, aki sikeresen megszerezte a 4. helyet.
Még egyszer gratulálok a dobogósoknak, és mindenkinek köszönöm/köszönjük a részvételt!
xx Kin"
Kitettem, és láttam, hogy Krisz már tegnap posztolta a bejegyzést, képekkel. :)
- Mi jót csinálsz? - huppant le D mellém.
- Csak Krisz oldalát néztem, meg bejegyzést írtam.
- Ez az a Krisz, akit említettél, hogy jártatok?
- Ühüm.
- Ennyire bírnának téged? - mutatott az ajtó felé, utalva arra, hogy megint elkezdtek kiabálni a bejegyzésről.
- Ezek szerint. A régi sulimban is ez volt. Már.megszoktam. Már magamról is úgy beszélek, mintha közöm se lenne a lányhoz, aki deszkázik.
- Akkor má régóta benne lehetsz...
- Öt éves korom óta. Csak hét éves koromban "fedeztek fel", amikor nyílt a Deszka Club. Bevettek, és azóta és vagyok a reklám arc is. Akkor a cukiságom miatt, most meg a tehetségem miatt. És az első nemzetközi verseny megnyerése után lett honlapom, és akkor benne is voltak a híradókban, "Magyar lány nyerte az Európai Deszkás versenyt". Ez volt a szalag cím. Egyszóval már semmi sem lep meg. Kicsit viszont úgy felfújják, mintha színész lennél.
- Hú. Ez durva.
- Az. Érdekel még valami?
- Ahann.
- Gyere - intettem, és elővettem egy nagy dobozt.
Volt benne egy könyv, amibe az újságcikkeket ragasztottam. Egy pár CD, amin a híradókban vagyok említve. Képek rólam versenyeken, kisgyerek korom óta. És érmek, oklevelek. A díjakat otthon hagytam. Plusz egy nyaklánc, amit Krisztől kaptam.
- Ez hogy került ide? - emeltem fel az ékszert. Kettényitottam, és az egyiken mi voltunk, a másikon csak én a deszkámon. Feltettem, és összepattintottam.
Kimentünk a folyosóra, ahol Mary - a franc tudja hogyan- de kiszúrta az új ékszert a nyakamon.
- Hé, de szép! Honnan van?
Beértünk a társalgóba, ahol az egész osztály ott volt.
- Ja, még Krisztől kaptam. Most találtam egy dobozban... - magyarázkodtam.
- És szív alakú! Olyan szép! Dina, miért van mindig nálad az a maci? - ráncolta össze a homlokát.
- Mert olyan cukiiii! És az enyém - ugrált vidáman.
- Gondoltuk. Hiszen nyilván azért van a neved rajta...
- Kinga, mondd csak, nem azzal a Krisszel jártál, aki most nyáron nyert egy BMX-versenyt? - szólalt meg hirtelen Ricsi.
- De. Talán ismered? - mosolyogtam, belül meg ment a szokásos lemez, "a francba!" címmel.
- Ahan. A versenyen ott volt. Jól összehaverkodtunk...
- Tényleg? ja, igen, emlékszek. Hát, az klassz!
- Muti - tépte ki időközben a nyakamból Mary a nyakláncot. - De cuki! Nézd, még bele van gravíroztatva, hogy K&K!
- Tényleg? - sétált oda Léni. - Tényleg! De aranyos. Hogy-hogy szakítottatok? Vagy mikor?
- A nyár közepén. És... elég bonyolult.
- Mármint?
- Á, semmi kül.
Igazából az úgy volt, hogy akkoriban volt egy srác, aki belém volt szerelmes, és egyfolytában zaklatott. Közben nekem ott volt Krisz, aki ma "civil énemmel" járt, és nem a deszkás csajjal. Persze tudta titkot, hisz úgy ismerkedtünk meg. A srác, meg egyszer, amikor egyedül voltam, megcsókolt, ezt Krisz meglátta, és azt hitte, megcsalom. Azóta megbeszéltük a dolgokat, de ő összejött egy másik lánnyal, és belőlem meg kiszeretett, és együtt maradtak.
- Jó, akkor hagyjuk. Na, van egy hírem! - szólalt meg Hella.
- Na. Mi?
- Valaki - mutatott magára - jelentkezett lesi fotósnak. Egy képpel be is jutottam, és az online pletyka rovat szerkesztője vagyok!
- Milyen képpel? - kérdeztük egyszerre D-vel.
- Mivel kaptam egy körzetet, abból kell az emberekről pletykát, és képeket készíteni. A mi körzetünket kaptam, és láttam a versenyen Tomit (egy felsős), és Alexát! Smároltak...
- És így hívott mozizni - tette hozzá D.
- Azóta is próbáljuk őket lepasszolni - közölte Máté.
- Rosszabbak mint a piócák - közölte Ricsi.
- Minek mentetek el? - értetlenkedett Léni.
- Még rosszabb lett volna.
- Nem. Mondtátok volna, hogy nem értek rá, a csajotok vitt a szüleihez bemutatni. Vagy, "bocsi, de már elígérkeztem a csajomnak" - javasolta Hella.
- Ez is rossz ötlet - gondolkoztak hangosan.
- Nem véletlen vagyok pletyablogban - húzta ki magát.
Jól elcsevegtünk, és bent a szobánkban megbeszéltük, hogy Héli nem köpne be minket. De azért aggódom...