Szeptember 17. Szerda

Ricsi megfogadta a tanácsom. Ugyan azt a mozdulat sort gyakorolja tegnap óta, mint amit neki mondtam.
- Haver, ez tök jó! Mikor találtad ki?
- Nem én. Kinga - bökött felém.
- Kinga? A mi Kingánk?
- Aha. Viszont a deszkázáshoz semmi. Az elméleti részét tudja.
- Erre mondjuk azt, hogy stréber - bólintott Roli.
- Akarsz egyet? - mutattam az öklömre. Persze jól kinevettek, mire belebokszoltam Roli vállába.
- Bakker, de csontos ujjad van - kapott a "sérült" vállához.
- Én szóltam - biccentettem.

Délután elmentünk Dinnel a helyszínre, és kezdték felépíteni a pályát.
- Nem lesz eső, tehát a szabad téren lesz. Kamilla kéri, hogy még egy órát maradjatok ruhát egyeztetni.
- Oké, megyünk.
- Szia, Kamill - köszöntünk, és megöleltük.
Kiválasztottuk a ruhánk, és totál sportos a szerelés. Bő pulcsi, farmer, rá szoknya. Napszemcsivel. Klasszul mutat rajtunk.
Visszaérve a koliba már mindenki a társalgóban volt. Csak pár napja szoktunk ide, mert mások nem nagyon jönnek.
- Ti hol voltatok már megint?
- Sehol - vágtuk rá. Általában ez a válaszunk, ha rákérdeznek.
- Persze. Barátok vagyunk, miért nem mondjátok el?
- Egyrészt, mert Kingán múlik. Másrészt meg befolyásolnátok minket.
- Harmadszor volt már téma, és eléggé kibeszéltük - fejeztem be.
- Rosszat mondtunk? - kérdezett Ricsi.
- Ránk tekintve nem - nevettünk össze. - Magatokra meg... ahogy ti tudjátok. Nem tom' nektek rossz-e, nekünk vicces volt hallani.
Elgondolkoztak, hogy mi is az a téma, mi meg csak vigyorogva bámultuk egymást D-vel.
- Elmondod? - kérdezett rá most Máté.
- Majd hó vége fele. Szerintem. Vagy jövőre. Vagy soha. Nem tudom. Csak Din tudja. Más barátom se.
- Akkor komoly titok lehet.
- Az. De tök jól szoktunk délutánonként szórakozni miatta - kuncogott D.
- Megvan! - állt fel Levi- - Kémek vagytok! Ésszerű. Mindig eltűnnek. A kémek jó bujdosók. Titkolóznak. Ki tudja milyen ürgét akarnak kinyírni...
A homlokunkra csaptunk sóhajtva, és felnevettünk. Hosszú percekig nevettünk, de annyira, hogy a végére el is felejtettük, hogy min röhögünk.