Október 26. Hétfő Part 2.

- Sziasztok! - köszönt egy barna hajú lány. - Hanna vagyok, és mi, végzősök szervezzük nektek ezeket a programokat, amik a gólyatábor, és avatás alatt lesznek.
Még elmondta a szabájokat, és hogy nem választottak egybe főket a szobákhoz, mert úgyis baj lenne. meg mivel egy szobába öten mennek, minden osztály kétfelé szakad, vagyis fiúkra, és lányokra. Elmodta a szabályokat, hogy tilos másnál aludni, főleg ellenkező neműeknél. Minden napra van program, senki sem maradhat ki belőlük, meg ilyenek.
Felmentünk a szobánkba a csajokkal, kipakoltuk amit lehetett, meg ilyesmi. Ma semmi extrém feladat nem lesz, csak a Balaton partján este sétálunk, meg délután sportverseny. Legalább közben edzek 6.-ára. :)
Mentünk ebédelni, aztán még lehetett maradni a szobánkban egy órát pakolni, átöltözni, meg ilyenek.
Én átöltöztem, és egy nyúlós nadrágot, meg egy Ramoneses pólót vettem fel. Dinával összhangban vagyunk. :)
A fiúhoz átnéztünk, és a világ legnagyobb ramaty volt náluk - mint mindig.
- Lehetetlenek vagytok - sóhajtottam, és lementem Hellához, Maryhez, és Lénihez.
Elkezdődött a sportfeladat. Mindenféle volt. Köztük futás, kosárdobás, BMX. Aztán jött az, amit nem akartam.
- Mivel iskolánkban, és a környékünkön is közkedvel a gördeszka, osztályonként két fiú, és két lány tartson bemutatót. Nem mi választunk, tehát ti döntötök.
Dinához fordultam, mert publiksan egyedül ő tud a lányok közül.
- Dina, nyernünk kell, de nem versenyezhetek! - suttogtam.
- Ne izgulj, a srácok úgy tudják überbéna vagy, szóval nincs para.
Végül Ricsi, Máté, Dina, és Mary ment.
Hétkor végeztünk, és mentünk sétálni. Dina és Máté kézenfogva sétáltak. Mosolyogva néztem öket, amikor valaki mellém lépett.
- Ugye, milyen jók együtt? - kérdeztem Ricsit.
- Ja. Örülök, hogy nekik összejött - mosolyodott el keserüen.
- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Hagyjuk - legyintett. - De kérhetek valamit?
- Persze - mosolyodtam el. - Mi lenne az?
- Ha Ella rajtam lógna, gyere már oda, és hívj el valami ürüggyel.
- Okés, nem para - közöltem lazán. Megköszönte, és tovább sétáltunk némán. - Nem jöttök át este?
- Leviék már szervezték. Hoztak sört - nevetett.
- Idióták - röhögtem. Ha másnaposak lesznek, nekünk végünk.
- Az tuti. Kele totál kiakadna.
- Az fix. Vigyázz - suttogtam.
Pillanatokon belül már Ella nyaggatta mindenféle hülyeséggel. Vártam pár percet, és odamentem hozzájuk.
- Ricsi, jönnél légyszi - kezdtem nyájas hangon.
- Nem megy! - támadott le Ella.
- De jön! - ragadtam meg a kezét, és el akartam húzni, de Ella visszarángatta.
- Nem a tiéd Ricsi!
- De most igen! - emeltem fel a hangom.
- Úgy mondod, mintha járnátok - forgatta a szemeit.
- Azért mert tényleg járunk? - vontam fel a szemöldököm.
- Erröl én miért nem tudtam?
- Nem tudom. Pá! - intettem, és elrangattam Ricsit. - Bocsi, csak már nem tudtam mit mondani...
- Nem baj. Legalább megszabadultam. És köszi.
- Nincs mit.
Visszaérve a szállásunkra megfürödtünk, felvettük a pizsink, és traccsoltunk. Kiveszéltük a témákat ami eszünkbe jutott.
Éjfél után jött egy SMS Dinának, hogy mindjárt jönnek át a sràcok.